Gáspár Mátyás, Molnár Szilárd, Tom Wormald, (e)Demokrácia és Teleházak Magyarországon

Gáspár Mátyás, Molnár Szilárd, Tom Wormald, (e)Democracy and Telehouses in Hungary

______________________________________________________________________________________________

Úgy alakult, hogy ezen a napon a közösségi informatikus – K. I. - sok mindent csinál, de mégsem mindent, amiért a kisközösségnek szüksége lehet rá. Falujáról úgy tartják, hogy „intelligens”, mert kihasználja a számítógépek, a kommunikációs hálózat sokféle lehetőségeit. Nem csak segít kideríteni, hogy mire lenne még szükség, hanem magvalósítani és működtetni is. Ha valaki, ő tudja igazán, mi tartja össze ezt a kis közösséget, az információáramlások – emberi kapcsolatok – sűrű és „zizegő” hálózata, amihez emberünk egyre újabb-és-újabb technikai lehetőségeket teremt. Kicsit elvarázsolt, bozontos, szemtelenül fiatal srác, az emberek Informanónak csúfolják – szeretetből.

K.I. ahogy felébred, mindig a postaládához megy először. A teleházban készült – éppen ma esedékes - helyi heti újságot a gyerekek még az iskola előtt kivitték. Elolvashatná a falu honlapján is, de az inkább az elszármazottaknak szól, s kávézás előtt otthoni gépét sosem kapcsolja be. Örömmel látja, hogy a helyi széles sávú hálózat építés tervéhez többen is egyetértően szóltak hozzá. Néhányan kétkednek benne, hogy a felhasználók tulajdonába kerülő „mindenes fénykábel” ilyen hamar megtérülne, s vajon a kistérség többi települése, s az intézmények is beszállnak-e a „buliba”. Majd meglátjuk, ha megszólalnak a számok, elhallgatnak a múzsák – gondolja K.I., Hrabalt idézve magában.

Általában biciklivel indul a munkába. Nem mintha gyalog bármi is messze volna, csak néha még a néhány perces séta is hosszú egyik házból a másikba, mert a „kuncsaft” türelmetlen. K.I. egyébként kisvállalkozó, a falu informatikai és kommunikációs szolgáltatója, a helyi multimédia stúdió szerződéses üzemeltetője, tulajdonosa a helyi közösségi alapítvány. Itt kezdi a napját.

Jelenleg három állandó emberrel dolgozik és tucatnyi önkéntes – inkább fiatalok és nyugdíjasok műsorokat készítenek, programokat szerveznek, klubokat vezetnek - segíti a munkájukat. A helyi rádiót és kábeltévét, a kistérségi mikrohullámú Internet szolgáltatást, a teleházat, és a helyi távmunkás szövetkezetet is ők működtetik, kiszolgálják az iskolai számítástechnikai oktatást, s rendszergazdaként felügyelik az orvos, a papok (református és katolikus), a művház és könyvtár, a vállalkozók gépeit és számítástechnikai alkalmazásait. Ha kell, eszközöket, szoftvereket szereznek be, gépeket állítanak össze.

Délelőtt – ha hívják - az „otthoni” gépekkel foglalkozik. A távmunkásoknál, az intézményeknél van gyakran sürgős tennivaló, hogy ne álljon le a munka. Persze az esetek nagyobb részében nem a gép és nem a program a hibás. Legfeljebb a vírus. Bár van a teleházban minden, ami az elhárításhoz szükséges, a helyi hálózat – egy igazán erős „tűzfal” - lesz majd az igazi megoldás.

Sem polgármesteri hivatal, sem önálló posta nincs a faluban. Nem is hiányzik az embereknek, mert az ügyintézés, a postai szolgáltatások teljesítése, az önkormányzati testület kiszolgálása a teleház egy külön részében – a „csendes szobában” – történik. Közhasznú távmunkások egymást váltva teljesítik a kiszolgáló, közvetítő feladatokat. Elérnek és kiadnak minden szükséges nyomtatványt, adatot, iratot, felveszik a levelet, kinyomtatják a pályázatokat, és segítenek elkészíteni a beadványokat. Az Internetes tanácsadó központok, a hivatalok hálózaton adnak segítséget, ha szakmai kérdésekre nem tudnak válaszolni. Egyre népszerűbb a pályázatok készítését, testületi döntéseket, gazdaságfejlesztési programokat segítő helyi számítógépes statisztikai és térképszolgálat.

Dél tájban K.I. kiköt a „kocsmában”, ami a vendéglő is egyben. Ebéd közben, még neki is, érdekesek a pletykák, különösen azért, mert ő, aki a legtájékozottabbak közé tartozik munkája révén, mindig jókat derül a tények és a falu szája közötti különbségeken, különösen azon, miért és merre torzít a „kispad”. Számára ez is hasznos információ! Az eladó házak, termés, munkalehetőségek ügyében azért az emberek már inkább a Teleházba mennek, vagy a helyi újságot böngészik.

K.I. nemrég kitett egy számítógépet a kocsmában, vajon elhódít-e embereket a játékautomatától? Az eredmény meglepte, bár a félkarú bandita tovább szedte áldozatait, a számítógép is egyre látogatottabb. Leginkább az elszármazott rokonokat keresik a „kocsmások” a falu világhálós kiterjesztésében, a közösségi emlékezet képtárát és kisfilmjeit nézegetik szívesen, s a nemrég megnyitott virtuális képtárban helyi alkotók rajzait, fotóit, kézműves alkotásait, „kisvilágait” nézegetik egyre többen, nem kis büszkeséggel. A „ki-mihez ért a faluban” adattár – név nélküli része lesz a következő, amit K.I. kitesz a kocsmai gépre, hogy az emberek azt is megnézhessék, hány nyelven beszélnek itt, mennyi könyvelő van, vannak e náluk történelmi események tanúi (pl. volt hadifogoly), mely országokban éltek a falusiak rövidebb-hosszabb ideig, milyen szakmák képviselői élnek itt.

Délután gyerekekkel, fiatalokkal népesedik be a teleház. K.I. ma egy klubfoglalkozás vendége. A téma a honlapszerkesztés nyelve (php). Kinek, miért és milyen honlap a jó. Sok példát a falu honlapján néznek meg, különösen az interaktív elemeket. A résztvevők mind elszántak, saját, ill. vállalkozásuk, munkahelyük honlapjain dolgoznak. Az informatikai vállalkozói inkubátor szintén a teleházban működik. Az ifjú vállalkozók megkapnak minden eszközt, hogy beindíthassák Internetes vállalkozásaikat. Az egyik hálózati idegenvezetőként (végigvezetni embereket a számukra érdekes helyeken), a másik információbányászként, egy harmadik pedig a kisalkalmazások boltosaként akar vállalkozást nyitni a világhálón. K.I. – egyelőre - nem tart a helyi konkurenciától.

Este K.I. bekapcsolja a falu hálózati, telefonos biztonsági rendszerét, mert a polgárőrök szolgálatba indulnak. Ő is polgárőr, időnként maga is teljesít terepi szolgálatot. A falu szinte minden háza be van kapcsolva a – jelenleg még telefonhálózaton működő – rendszerbe mint védett objektum és mint riasztható család, de „amúgy” is figyelnek egymásra, semmi szokatlan nem kerüli el az emberek figyelmét. Ritkaság számba megy a betörés mióta a számítógépes és a hagyományos rendszer egymást kiegészítve működik.

Késő este van, K.I. hazafelé tart. A teleházban még ég a villany. Nem tudni meddig lesz nyitva, mert ha kell, akár reggelig is nyitva lehet. Nem állja meg, hogy ne kukkantson be, ki van itt éppen? Jól esik az emberekkel beszélgetni, a téma ilyenkor már nem a technika, néhányan műsort néznek a hálózaton – közösen. Mások dolgoznak, s néhányan, több generáció is, csak együtt vannak, mert itt van élet, nyitva a büfé is. A kulcsot a megbízható felhasználók megkaphatják. Az utcán gyakran megállatják, egy-egy hírrel, ami nem maradhat ki az újság következő számából, új előfizető jelentkezik az AM Mikro helyi Internet szolgáltatásba, más ügyekkel, amit át kell majd adnia egy munkatársának, egy önkéntesnek. Csak ne felejtse el, elektronikus noteszt elvből nem használ, nem akar égni a falusiak előtt …

Hogy mikor játszódik ez a történet Magyarországon? Nem tudom megmondani. Talán már volt, vagy éppen ebben az időben, valahol csak a jövő. A – helyi – információs társadalom ilyen, tér- és idődimenziói összecsúsznak, csak az nem mindegy, hogy mi éppen hol vagyunk amikor ilyen dolgok történnek. K.I.-re ezért már most szükségünk van.

______________________________________________________________________________________________

Egy helyi kocsmáros azzal magyarázta forgalmának csökkenését, hogy „a hírekért, kis csevegésért már nem ide jönnek a fiatalok, hanem a teleházba”. A falu közösségi információs rendszere, s alighanem a közösség működése a korszerű információtechnológiák hatására átalakulni látszik, aminek megértéséhez a település társadalmára új – informatikai – nézőpontból kell tekinteni. De mit és hogyan nézzünk, vizsgáljunk? A kisközösség informatikai modellje ad választ a kérdésre, meghatározva egyben az új szakterület tárgyát. A modell hagyományos elemei mindig is ott voltak a köztudatban és a helyi társadalmak gyakorlatában: a kocsma, mint hírközpont mellett, a pletyka, szomszédolás, a kispad, a tradícionális csere- és kommunikációs terek (piac, bál, kukoricamorzsolás), a kidobolás, falukrónika, községi lajstromok, szószólók, kisújság, szószólók, a petíció, szimbólumok, legendák, szólások, stb. Az viszont újkeletű dolog, hogy a helyi – közösségi, hagyományos és modern - információs viszonyokat öszefüggő rendszerként írjuk le a helyi társadalom működésének részeként, hogy magyarázatot tudjunk adni az új jelenségekre, akár a kocsmáros panaszára.

Minél összetettebbek a társadalmi viszonyok, minél gyorsabb, mélyrehatóbb változásra kényszeríti a közösséget a környezete, és ennek megfelelő, hatékony beavatkozásra szánja el magát, annál fontosabb a közösségi információs és kommunikációs rendszer megértése, más rendszerelemektől és összefüggésektől való elválaszása, leírása. Ezt a célt szolgálja a közösségi információs modellezése. A közösség létének lényege az együttműködés, ami pedig csakis kommunikációs kapcsolatok, hálózatok, külső és belső információcsere révén, az ehhez szükséges tartalmak, csatornák, eszközök és eljárások (műszaki terminológiával - technológiák) felhasználásával lehetséges. Ez utóbbiak természete a helyi, és a befoglaló társadalom mindenkori kultúrájához kell igazodjék, követnie kell változásait. Az információs társadalomban új helyzet állt elő. Az információs technológiák „előreszaladtak”, már nem illeszkednek a hagyományos, általános közösségi kultúrához, ill. merőben új lehetőségeket kínálnak. Az „összeillesztés”, újbóli „begyazás” kényszere olyan mély beavatkozás a közösség életébe, amely modell nélkül nem lehet sikeres, nem szolgálhatja a közösség javát, fejlődését.

A kisközösség – mindenkori társadalmi gyakorlattól független - információs modellje a helyi viszonyokat információ-előállító és -fogyasztó rendszerként írja le, annak szükséges emberi, technikai, intézményi és egyéb eszközeivel, feltételeivel. Szerkezetét vázlatosan a mellékelt ábra mutatja be.

A közösség információs termékeket részben saját, részben pedig a külső szükségletekre termel: a helyi kultúra értékei, személyes és közösségi tudások, a közösségi memória, helyi piaci információ a szükségletekről, erőforrástérkép, stratégiák és tervek. Amikor a közösség információ fogyasztását írjuk le, akkor a saját szellemi produktumokon kívül a kívülről beszerzendő termékeket is vizsgálnunk kell: a hírek, közhasznú információk, oktatási tartalmak, üzleti-kereskedelmi információ, szórakoztató tartalmak.

A közösségi információs rendszer társadalmi struktúrája, hálózata azonosítja, leírja annak szereplőit és kommunikációs viszonyaikat, információs szükségleteikkel, információ-előállító, és -felhasználó képességeikkel. A közösség ugyanazon tagjai, kiscsoportjai több információs szerepkörben is megjelenhetnek.

A technológiai struktúra elemei közé tartoznak az információk előállításának, feldolgozásának, felhalmozásának, áramoltatásának közösségi eszközei és intézményei. Nélkülük az egyes szereplők sem előállítani, sem felhasználni nem tudnák a számukra nélkülözhetetlen információs termékeket. A közösségi információcsere terei, kommunikációs csatornái, intézményei és eszközei például a könyvtár, teleház, művelődési ház, iskola, telefonhálózat, helyi rádió, televízió, posta, Internet szolgáltatás.

A fenti modellelemek felhasználásával írható le, elemezhető a közösségi információs rendszer működése. Funkciók, folyamatok és tevékenységek, amelyek révén az információrendszer beágyazódik a helyi társadalom átfogóbb működési rendszerébe, támogatja funkcióinak teljesítését.

Az informatikai modell általános jellemzői, össztulajdonságai választ adnak a kérdésre, hogy az jól szolgálja-e a közösség fejlődését, irányítását, tapasztalatainak felhalmozását (tanulását), ill. tagjainak életét, védelmét, alkalmazkodását, egyes szükségleteik kielégítését, azaz a közösség egyes funkcióit. Olyan divatos kérdésekre is választ kaphatunk, hogy mitől lesz a közösség „intelligens”, helyi gazdasága „tudásalapú”, további dimenziók mentén pl. zárt vagy nyitott, információ termelésre, fogyasztásra orientált, tudás exportáló vagy importáló, hagyományos vagy modern technológiájú, atomizált vagy organikus. Lehetővé teszik az adott leírás típusba sorolását, törvényszerűségek, prognózisok alkalmazását, konkrét fejlesztési feladatok meghatározását, a helyi társadalom új lehetőségeinek és igényeinek összhangba hozását.

__________________________________________________________________________________________

A társadalom működését a közvetlen személyközi, szervezetek közötti és a tömegkommunikáció szövevényes hálózata tartja fenn évezredek óta, mind bonyolultabban összetett módon. A kisközösségekben ered és oda érkezik az információs „hajszálerek” nagy többsége, kis köröket átfogó kommunikációs részhálózatok sokasága működteti a mindenkori társadalmakat. Elképzelhetetlen, hogy az információfeldolgozás és a kommunikáció újabb és újabb technológiái érintetlenül hagynák a társadalom mindenkori „perifériális idegrendszerét”. Hogyan változtatja meg az információs társadalom a kisközösségek létét, működését? A szemünk előtt kibontakozó „Naumann Galaxis”, az új lehetőségek széles körű birtokbavételének igénye és lehetősége megérlelte egy újabb alkalmazási terület, a közösségi informatika megteremtésének és művelésének szükségességét.

A közösségi informatika kérdései - Milyen kérdésekre várhatunk válaszokat, megoldásokat, azokhoz eszközöket az új szakterülettől? A Közigazgatási informatika új rovatával segíteni szeretnénk a közösségi informatika kibontakozását, alapkérdéseinek felvetését és megvitatását abban a hitben, hogy az információ- és kommunikációtechnológiák helyi közösségi alkalmazása hozzájárul a lokalitás autonóm és mindenoldalú fejlődéséhez, a társadalmi tőke gyarapodásához, a globalizáció veszélyeinek elhárításához, ellensúlyozásához. Melyek tehát a közösségi informatika alapkérdései?

Informatika és kisközösség - Milyen hatással van az információs társadalom a kisközösségekre? Tovább gyengíti, vagy erősítheti azokat? Hogyan változnak meg a kisközösségek funkciói az információs társadalomban? Vajon felhasználhatók-e a modern informatikai és kommunikációs technológiák, eszközök és szolgáltatások a kisközösségek erősítésére, „visszaépítésére”? Ha igen, hogyan?

Kisközösségi informatikai szükségletek - Vannak-e a kisközösségeknek sajátos informatikai szükségletei? Ha igen, melyek ezek, s milyen módokon, milyen szolgáltatásokkal, eszközökkel és technológiákkal elégíthetők ki? Ennek érdekében lehet-e, kell-e a kisközösségeket informatikailag értelmezni, modellezni, elemezni? Segítenek-e ilyen szellemi „mankók” a közösségi informatikai szükségletek, problémák és lehetőségek jobb megértésében?

A közösségi informatika, mint szakma - A helyi közösségeket tanulmányozó, segítő, fejlesztő társtudományok és szakmák – pl. társadalmi kommunikáció, szociológia, politológia, néprajz, település-gazdaságtan - mely ismeretei, törvényszerűségei, módszerei szükségesek ahhoz, hogy megértsük a kisközösségek kommunikációs, információs viselkedését, problémáit? Vajon vannak-e a közösségi informatikának sajátos fogalmai, módszerei, technikái? Szükség van-e közösségi informatikusokra, ha igen, mi lenne a feladatok?

A közösségi informatika gyakorlata - Miben áll a közösségi informatika gyakorlata? Néhány dolog egészen plasztikusan kirajzolódni látszik, mint a közösségi, nyilvános hozzáférés megoldásai (teleházak, Internet kávézók, stb), a települések, kisközösségek, virtuális közösségek megjelenése a hálózaton, helyi szolgáltatások informatizálódásának konkrét példái (oktatás, távoktatás, távmunka, ügyintézés, tájékozódás, kereskedelem, egyéb), mindezeket alkalmazó, ú.n. intelligens települések megjelenése? Hogyan lehet mérni az ország közösségi informatikai eredményeit, fejlettségét?

Helyi információs társadalom fejlesztés: Kell-e, lehet-e, ha igen milyen módon segíteni, helyzetbe hozni a kisközösségeket a helyi információs társadalom fejlesztésében, szükségességének tudatosításában, az emberek felkészítésében, az általános helyi politikai, társadalmi, gazdasági, intézményi, személyi, technikai feltételek megteremtésében? Kik e folyamatok szereplői (állam, civil szféra, üzleti szféra), szerepei? Milyen nemzetközi, országos, területi és helyi programokra van szükség a helyi információs társadalmak fejlődésének segítésére?

Ezekkel a témákkal, hazai és külföldi tapasztalatokkal, elméleti, módszertani és gyakorlati megközelítésű írásokkal, jelentkezünk augusztustól minden számban a Közösségi informatika rovatban. Szeretnénk, ha minden alkalommal az új szakma művelői, az érdekeltek minden lehetséges köréből – felhasználók, szolgáltatók, más közreműködők – szólnának sikerekről, problémákról, lehetőségekről. Köszönti és várja a szerzőket és olvasókat az új rovat szerkesztője

__________________________________________________________________________________________

A demokrácia mást jelent, ha azt az ember jogként, s mást, amikor adományként éli meg. Ha a két lehetőséget egy nagysodrású folyó két partjaként képzeljük el, akkor mi az „adománydemokrácia” felfogás felől, nagy erőfeszítéssel úszunk tömegesen a „jogdemokrácia” felé. Energiáink nagyobb része arra megy, hogy túljussunk, mielőtt elvisz a demagógia áradata, kevesebb jut arra, hogy az elektronikus kommunikáció lehetőségeit kutassuk.

A magyar teleház mozgalom azonban mindkét tekintetben kínál lehetőségeket. Segít a civil kurázsi feltámasztásában, hagyományos intézményeinek létrehozásában, s természetes módon vezeti be az elektronikus technikákat a kis- és nagyléptékű demokrácia színterein. A teleház a kisközösségek civil bázison szerveződő hozzáférése az információs társadalom lehetőségeihez, a közösségi informatika gyakorlati alkalmazásának terepe.

Az információs társadalom kihívása a 80-as évek végén, 90-es évek elején érkezett, amikor nálunk éppen a békés rendszerváltás kezdődött. Míg a politika, állam és a gazdaság az átalakulással volt elfoglalva, szükségképpen – mint mindig ilyen helyzetben, amikor az állam nincs a „helyén” – a civileknek kellett elgondolkodni arról, hogy mi lesz az önhibájukon kívül lemaradókkal. Az elmúlt 10 év alatt minden ötödik magyar kistelepülésen létrejött – jelenleg 500-nál is több – teleház, egy országos civil hálózati szervezet tagjaként.

Magyarország most egy érdekes és komoly dilemma előtt áll. Maradjon-e az egész országra kiterjedő közösségi hozzáférési hálózat civil kontroll alatt, átvállalva közfeladatok sorát, vagy az állam – felismerve a feladat jelentőségét – saját intézményrendszereit (könyvtár, iskola, művelődési ház) erősítve oldja meg ezt a feladatot. Harmadik opcióként a kisposták megmentése és ilyen célú átalakítása kínálkozik, üzleti alapra helyezve a nyilvános hozzáférést, feláldozva annak közösségi jellegét, helyi társadalmi beágyazódását.

A választ az elkövetkező hónapok, esetleg év, adja meg. S az egyben válasz lesz Magyarország demokrácia felfogására is. Miért gondolom ezt? Mert talán a világon az első esély kínálkozik arra, hogy a kisközösségek civil alapon hálózattá szerveződjenek, s hálózati közfeladatok – e-ügyintézés, tanácsadás, tájékoztatás, oktatás, közhasznú távmunka, egyéb – révén társadalmi ellenőrzés alá vonják a helyi közigazgatást, a központi kormányzatot, az államot.

Nem kétséges, hogy a magyar teleház mozgalom nyilvánvaló szolgáltatási szerepén messze túlmutató politikai jelentőségre tett szert, s ez a jövőben csak növekszik a hálózat kiteljesedésével. A teleházaknak hatalmas demokratikus potenciáljuk van. Vegyük sorra – az eddigi tapasztalatok összegzéseképpen – milyen módon nyilvánul ez meg már jelenleg is a teleházak gyakorlatában. Robert A. Dahlt[1] hívom segítségül, aki meghatározta a demokrácia kritériumait. Feltételezem, ha az általa meghatározott hét intézmény erősítésében hagyományos, vagy elektronikus támogatással a teleházak szerepet játszanak, akkor azok demokráciaépítő jelentőségük kétségtelen.

A civil bázisú teleház mozgalom jelentősége, a magyar demokrácia fejlődésében betöltött szerepe és pontenciálja a külföld számára úgy válik igazán érthetővé, ha némi történelmi hátteret adunk a témának Ezt a 2. sz. függelékben tesszük meg. Tanulsága röviden az, hogy egészen a rendszerváltásig (1989) a magyar civil társadalom – mi úgy mondjuk „fából vaskarika” – pártállam által irányított, ellenőrzött szervezeti rendszerben működött, korlátozott nyilvánossággal és besúgó rendszerrel.

Tipikus történet, hogy a teleház szervezője, működtetője olyan népszerűségre tesz szert a kisközösségben, hogy szinte automatikusan, erőfeszítések nélkül választják be a helyi testületbe. Hasonlóképpen, a teleház támogatottjai, civil szervezetek képviselői is – az esetek többségében – jó eséllyel vesznek részt a választásokon. Az ok nem csak a személyek közszereplés révén szerzett megbecsültségében és alkalmasságában rejlik, hanem abban is, hogy a teleházak szinte minden helyi közügyben aktívan közreműködnek, ilyeneket kezdeményeznek, napirenden tartanak, részt vesznek a kisközösség stratégiájának kidolgozásában. A jó teleház ezért hiteles képviselője a kisközösség érdekeinek.

A teleházak körében minden választás alkalmával felmerül a kérdés, hogyan viselkedjenek a választási versenyben. A Magyar Teleház Szövetség állásfoglalása az, hogy meg kell őrizniük pártsemlegességüket, ki kell szolgálniuk a választási rendszer keretei között törvényesen induló pártokat és jelölteket. Ez a követelmény akkor is érvényes, ha hozzá közel álló személyek is indulnak a választásokon. E követelmény megsértése a Szövetség nyilvános etikai elmarasztalását vonhatja maga után. Tény, hogy a teleházak rendre fórumot teremtenek a programok és jelöltek versenye számára, s nyilvánosságot adnak (lásd később) a választások tisztességét sértő jelenségek felvetéséhez.

A magyar Alkotmány és az önkormányzati törvény biztosítja a felnőttek szavazati jogát. Annak tartalma, tétje azonban – a civil kurázsi – azonban nem hétköznapi élménye, beidegződése polgárainknak. A teleházak szerepe e téren a választói öntudat fokozása, különösen a fiatalok körében. Két konkrét összefüggés említhető, ami mutatja a teleházak demokratikus potenciálját e tekintetben. A legfontosabb közügyek exponálása, napirenden tartása alkalmas az emberek választói felelősségének felébresztésére. A teleházakban meghatározó szerepet játszanak a fiatalok felhasználóként, szolgáltatóként és civil támogatóként egyaránt. Mint első választók, a teleház közösségi szerepvállalásával szinte „belenőnek” a formálódó részvételi demokráciába, pl. a teleházak által kiszolgált gyermekönkormányzatok keretében.

Ezt a jogot alaptörvényeink szintén biztosítják. A kérdés itt is személyes „demokrácia érettségünkben”, civil bátorságunkban és aktivitásunkban van, ráadásul egy olyan társadalmi helyzetben, amikor az emberek éppen elfordulóban vannak a demagógiába és manipulációba fulladó pártpolitizálástól. A teleházak „holdudvarában” tevékenykedő szolgáltatók, felhasználók, önkéntesek egyre szívesebben vállalják a helyi képviselőséget. Részint azért, mert alkalmasságukat ki tudták próbálni közügyek menedzselésében, részint pedig azért, mert érzékelik, hogy milyen hatékony – emberi, anyagi, információtechnikai – támogatással, eszközrendszerrel lehet szolgálni a közösséget.

A teleházak által erősített kisléptékű demokrácia egyik legfontosabb biztosítéka a független helyi média megszervezése és működtetése (részletesebben lásd alább). A teleház létrehozása szinte mindenütt együtt járt a korábban nem létező helyi újság elindításával. Eleinte meglepő volt tapasztalni az alattvalói létből éppen kilépő emberek félelmét, önkorlátozását a szabad véleménynyilvánítást illetően. Ha a rábeszélés nem segített, a bátrabbaknak mondták el az emberek a panaszaikat, hogy írják meg a „mindenki által szerkesztett” helyi lapokban. Valós demokrácia élmények – a retorziók elmaradása, a korrekt válasz, változások – szükségesek ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Új jelenség a teleházak által indított on-line vitafórumok, ahol egyre keményebb – nem ritkán személyeskedésbe forduló alpári stílusú – bírálatokat lehet ezeken olvasni a helyi és központi kormányzatoknak címezve. A demokrácia tanulási folyamata tehát zajlik …

A független helyi médiát kistelepüléseinken a teleházak teremtették meg. A helyi újságokkal, hírlevelekkel kezdődött. Mostanában kezdenek megjelenni a teleház bázisú helyi kábeltelevíziók és rádiók. Ez utóbbiak támogatására a központi kormányzat frekvenciát biztosított és pályázat útján támogatás is igénybe vehető. A legfrissebb fejlemény – már néhány teleházban működik – a helyi, mikrohullámú Internet szolgáltatás (Wi-Fi), amelyre széles sávú helyi Intranet hálózat is épül, potenciálisan elérve a kisközösség minden családját. Elképzelhető, mit jelent az a helyi társadalmi tőke erősítésének technikai támogatásában, egyidejűleg megoldva a „helyi demokrácia finanszírozásának” kérdését is. Az szinte magától értetődő, hogy a teleházban minden – Interneten hozzáférhető – információcsatorna elérhető a hátrányos helyzetű emberek, csoportok számára is. A kistelepülések honlapjainak, vagy a teleházak saját honlapjainak működtetése – ami meglehetősen általános – lehetőséget teremt a helyi problémák máshol sikeres, alternatív példáinak bemutatására, pozitív módon ösztönözve a helyieket a kreativitásra, másképp gondolkodásra.

A teleházak országos politikai súlyát volt módunk lemérni szervezeti mérete, társulási képessége révén (részletesebben a következő részben). Helyi szinten demokrácia potenciáljuk szempontjából meghatározó általános – bár nem kizárólagos – civilségük, helyi társadalmi beágyazottságuk. A helyi hatalomtól való függetlenségük jelentős mértékben önfenntartó képességük függvénye. Ez ma az állam, az önkormányzatok komoly „játéktere” a teleházak önállóságának „szabályozására”. Megoldásként a már elterjedt PPP-modell[2] általánossá tétele és nagyobb léptékű elmélyítése kínálkozik. Megfigyelhető, hogy a teleházas kisközösségekben, nagyobb arányban bontakozik ki az önkéntesség (átlagban 8-10 önkéntes segíti egy-egy teleház működését), több civil szervezet jön létre, működik, jobbak a forrásteremtési, pályázati esélyeik. A teleház minimum[3] része az ún. civilszolgálat, azaz a helyi társadalmi szervezetek segítése, technikai kiszolgálása. A teleházak a részvételi demokrácia műhelyei nem csak a korábban már említett közügyek felvetése és napirenden tartása, hanem a megoldásukban való közreműködés és az általánosan elterjedt közfeladat átvállalás (pl. oktatás, foglalkoztatás, szociális segítés, helyi gazdaságfejlesztés, ügyintézés közvetítés, közművelődés, ifjúsági munka) révén is.

A teleházak társulást segítő szerepe mindenhol érzékelhető. Az otthon és munkahely mellett „harmadik helyként” valós közösségi teret kínálnak az emberek számára, s ezzel egyidejűleg lehetőséget adnak a virtuális közösségekhez való kapcsolódásra. Egyre gyakrabban lehet hallani a helyi vendéglátósok panaszát, hogy a kocsma hagyományos, évszázados közösségi szerepét kezdi elveszteni a teleházas kisközösségekben, kevesebb a vendég, csökken az „utánpótlás”, a fiatalok szívesebben találkoznak a teleházban.

Egy ország demokratikus működését – Dahl szerint – elsősorban kisléptékben kell erősíteni. A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a teleházak ebben fontos szerepet játszanak Magyarországon. Kormányzati és nemzetközi kapcsolatainkban volt módunk megtapasztalni a magyar teleház hálózat nagyléptékű demokrácia potenciálját is.

Az egész országot lefedő, jól felszerelt civil hálózat iránt, amely a kisközösségeket közvetlenül eléri, érthető az állami és üzleti szféra érdeklődése. A kistelepülések jelenleg 1/5-ét magába foglaló szervezet országos kiteljesedése ezért mindenki számára komoly kérdés és lehetőség. A szervezetesedés nem állt meg ezen a szinten. Kistérségi teleház forrásközpontokká fejlődnek az erősebb teleházak, segítve kisebb szomszédaikat információval, szervező munkával, közös pályázatokkal, szolgáltatásokkal, eszközökkel. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg túltagolt közigazgatásunk is a kistérségi önkormányzatok létrehozása irányába fejlődik, ez a civil folyamat még érdekesebb.

Regionális szinten az állami régiós szerveződésekkel párhuzamosan alakultak ki a teleházak térségi központjai és területi civil szervezetei a Magyar Teleház Szövetség szerves részeként. A közigazgatás minden szintjén képesek tehát a teleházak partnerségbe lépni az állammal. Nem meglepő ezért, hogy a sajtó rendkívül érzékeny a teleházak érdekképviseleti szervének a kormányzattal kapcsolatos megnyilvánulásaira. A sajtónyilvánosságot kapott vitáink – szerencsére ezekből nincs sok, de volt rá példa – gyorsan, mondhatjuk, napok alatt rendeződtek.[4] Ez jelzés számunkra a teleház mozgalom közvélemény formáló erejét, közéleti befolyását illetően.

A teleházakat a hazai közvélemény rendkívül magasra értékeli. Az írott és elektronikus média szinte folyamatosan foglalkozik eredményeinkkel, tapasztalatainkkal. Érdekszövetségek – pl. önkormányzatok szövetsége, informatikai, gazdaságfejlesztő, ifjúsági, esélyegyenlőségi, vidékfejlesztési érdekképviseleti szervezetek – sorával működünk együtt különböző szinteken, s lépünk fel közösen fórumokon, ha ez szükségessé válik.

A teleházas kisközösségek egy része a nemzeti, etnikai kisebbségi társadalom körébe tartozik. Közel 30 roma teleházunk van, s működnek teleházak nemzeti kisebbségek – pl. horvát – körében is. A hálózat ki tudja használni fentebb bemutatott képességét arra, hogy a kisebbségek, ill. hátrányos helyzetű csoportok – pl. megváltozott munkaképességűek, idősek, nők, megváltozott munkaképességűek hangját felerősítse. A digitális esélyegyenlőség érdekében ezt rendre meg is tesszük.

Ha a határainkon túlra tekintünk, és a világfolyamatokba ágyazzuk mozgalmunkat, akkor meg kell említenünk a magyar teleház mozgalom nemzetközi ismertségét és elismertségét. Ez tette lehetővé, hogy kezdeményezzük az Európai Teleház Szövetségek Uniójának létrehozását.[5] Egyik célunk a kisközösségek határokon átnyúló hálózatának szervezése, nemzeti és nagypolitikai torzításoktól mentes, közvetlen kapcsolataik erősítése. A határokat légiesítő teleház bázisú kisközösségi kapcsolatok a glokalizmus[6] hatékony eszközeit kínálják. Magyarország is a jelentős diaszpórával rendelkező nemzetek közé tartozik.[7] Jelenleg mintegy 100 „magyar teleház” működik a határokon túl, Szerbia és Montenegró, Bosznia és Hercegovina, Macedónia, Ukrajna, Szlovákia és Románia magyar kisebbségi területein. A kisközösségek világhálója sajátos kontrollja, ellenpontja lehet a nemzetiségi kártyákkal játszó politikai erőknek.

Lehet-e szerepük a teleházaknak a világpolitikában? Minden bizonnyal. A „BOP”[8]-ként jelzett fenntartható gazdaságban, szelíd kapitalizmusban a szegény, hátrányos helyzetű kisközösségek hangját, kapcsolatképességét, közös fellépését erősíteni kell az egész világra kiterjedően. Az egész világra kiterjedő szívárványgazdaság[9] nem lehet működőképes helyi közösségi és társadalmi értékek, a kisléptékű demokráciák működése nélkül, melyek szükségszerű, szerves részei az ún. közösségi kezdeményezések és gazdaságok.

Magyarországon mintegy 2000 kistelepülés van 2000 fő lélekszám alatt. Az 500 fő alatti települések száma 1000-en felül van. Természetes, hogy a főként e körben működő teleházak számára a kistelepülések életképessége, védelme, a kisközösségek önszervező, önmenedzselő képességének erősítése alapvető fontosságú. A korszerű információ- és kommunikációtechnológiák által támogatott, hatékony, hétköznapokban megvalósuló kisléptékű demokrácia a biztosíték arra, hogy célunkat elérjük.

A „szabadság kis köreinek”[10] életre keltésével és éltetésével – Dahl szerint – a nagyléptékű demokrácia is erősödik. A teleházak már most is belépési pontjai a térbeli kötöttségektől mentes e-demokrácia fórumainak, érdekérvényesítési mechanizmusainak. A ma kérdése és feladata számunkra azonban mégis az, hogy minél többen fogjunk partot a „jogdemokrácia” oldalon, és minél kevesebb embert sodorjon magával a demagógia áradata.

(Forrás: Robert A. Dahl, A pluralista demokrácia dilemmái, Osiris Könyvtár, 1996. (Eredeti: Dilemmas of Pluralist Democracy, Yale University Press, 1982.)

1945 előtt csak 1932-ben végzett a magyar Központi Statisztikai Hivatal egyesületi adatfelvételt. E szerint 1932-ben mintegy 12.000 működő egyesület van Magyarországon (ezek majdnem egynegyede társas egyletek).

1945 és 1951 között ezt a gazdag civil aktivitást teljes egészében "gyarmatosították", azaz betagolták a pártállam vertikális struktúrájába. A megmaradt, átalakított pszeudo-egyesületek (többségében sport-, tűzoltó- és hobbi egyesületek) a párt felügyelete alá kerültek. Szervezeti keretéül az ún. Hazafias Népfront szolgált, amelynek önálló költségvetéssel általában nem rendelkező csoportjaiként, klubjaiként működtek.

A Belügyminisztérium Egyesületi Ügyosztályának iratain végzett saját kutatásaim és gyűjtésem alapján 1945 és 1950 között összesen körülbelül 10.300 darab egyesületet szüntettek meg, számoltak fel különböző jogszabályokra hivatkozva.

Érdekességként jegyzem meg, hogy az összes megszüntetés közel felét olyan 3 jogszabályra hivatkozva tette meg a BM, amelyek 1945 előtt születtek (1932, 1937 és 1938). Mindez arra késztetett, hogy megvizsgáljam a jogban kifejeződő állam és társadalom viszonyát, azaz a közjog és a magánjog szerepét.

Ennek rövid lényege: az Elbától nyugatra mindig a magánjog élvez elsőbbséget, míg attól keletre a jogrendszer autokratikus jogelve értelmében mindig az állam élvez elsőbbséget. Nálunk az egyéni jogok mindig az államtól kapott engedmények eredményeként jelentek meg. Azaz a magánjog nem a civil társadalomból ered, táplálkozik, nem az államtól függetlenül létezik, hanem pontosan ettől függően. Például Belgiumban már az 1831-es alkotmányban kimondják az egyesülés szabadságának jogát, míg nálunk 1848-ig az uralkodó joga volt az egyesület alapításának engedélyezése, stb.

Vagyis a jog mindig is a társadalom alávetettségét fejezte ki az állammal szemben, így már nem meglepő az a furcsaság, hogy 1950-es években a proletárdiktatúra a tőle homlokegyenest eltérő, világháború előtti politikai rendszer jogszabályait alkalmazta saját céljai elérésére, legalább is a civil társadalom államosítása terén. Mindez csak azért érdekes, mert a jogrendszernek ez a megfordulása csak a '90-es években történt meg hazánkban.

A nyilvánosság, a civil kezdeményezés elnyomását fejezi ki az is, hogy még 1988-ban is teljes körű volt az országban az írógépek és bármilyen sokszorosításra alkalmas berendezés regisztrációja, írásmintájának begyűjtése. Ma már elképzelhetetlen, hogy nagyobb mennyiségű papírlapot sem lehetett vásárolni az országban anélkül, hogy azt ne jelentették volna a Belügyminisztériumnak.

Nem csoda, hogy nagy zavart keltett az 1984 nyarán Magyarországon megtelepedett Soros Alapítvány fénymásoló programja, amelynek keretében már az első másfél évben 115 gépet hoztak be az országba!

És az is csoda, hogy a végsőkig függővé tett civil társadalom hazánkban a rendszerváltást követően két-három év alatt regenerálódott, úgy hogy ma már a működő civil szervezetek száma 50 ezer körül van, körülbelül 2,5 millió fő tagsággal bírnak.

Csak a fentiek fényében értékelhető igazán a következő tények és adatok jelentősége. A több mint 500 teleház 60-70 %-át civil szervezetek ellenőrzik. A teleházak közel 60 %-a a helyi média, nyilvánosság működtetője. Mintegy 50 %-ukat felsőfokú végzettségű emberek vezetik, további 40 % fölött van a középfokú végzettségűek aránya. Ez vidéken rendkívül jelentős, értelmiség-formáló tény. A teleházaknak jó esélye van Magyarországon arra, hogy a helyi hálózatok működtetőivé válnak.

[1] Robert A. Dahl, A pluralista demokrácia dilemmái, Osiris Könyvtár, 1996. (Eredeti: Dilemmas of Pluralist Democracy, Yale University Press, 1982.) Dahl itt alkalmazott demokrácia kritériumrendszerének összegzését lásd a Függelékben.

[2] Public-private partnership

[3] A Magyar Teleház Szövetség által a teleház névhasználathoz között minimális követelmények köre.

[4] A viták egy nyilvános Internet elérési pontok létrehozását és működtetését segítő pályázat kapcsán robbantak ki, amelyből a civil szervezeteket kizárták. A kormány, az illetékes minisztérium az óta programban is meghirdetett álláspontja a civil szervezeteket, ezen belül a teleházakat meghatározó és előremutató szereplőként ismeri el a nyilvános Internet elérési pontok (PIAP) hálózatban.

[5] A szervezet 2004. március 25-én megalakult, alapító tagjai a következő országok teleház szövetségei: Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Észtország, Magyarország, Oroszország, Szerbia és Montenegró, Szlovákia.

[6] A globalizáció és a lokalizmus közötti összhangot, egyensúlyt teremtő törekvések.

[7] 10 millióan élünk Magyarországon és 5 millió magyar él a határokon túl.

[8] C. K. Prahalad, Stuart L. Hart, Strategies for the Bottom of The Pyramid: Creating Sustainable Development, http://www.wri.org/meb/wrisummit/pdfs/hart.pdf

[9] Guy Dauncey, After the Crash, The Emergence of the Rainbow Economy, http://www.earthfuture.com/economy/after_the_crash.asp

[10] Dénes Iván Zoltán (szerk.): A szabadság kis körei. Tanulmányok Bibó István életmûvérôl. Osiris, Budapest 1999.

[11] A Függelék Molnár Szilárd kutatásai alapján készült.

_______________________________________________________________________________________________________

Matyas Gaspar – Szilard Molnar – Tom Wormald

(e)Democracy and Telehouses in Hungary

Introduction

Democracy means different things if one experiences it through its rights based approach, and when one perceives it as an endowment/facility. If we visualise the two options as two sides of a fast stream river, then we find that our society is stuggling to swim towards “rights based democracy”. The majority of our efforts are expended to get across before the steam of demagogy drifts us away, and we have hardly any energy left to explore the potentials of electronic communication.

The Hungarian telehouse movement offers opportunities in both regards. It contributes to reviving the esprit de corps in local communities, establishing the traditional institutional base of civil society, and spontaneously introduces the use of electronic technology into the everyday workings of democracy both at grass-root level and at large scale. Telehouses manifest access to the potentials of information society by small local communities and function as facilities for the practical applications of community informatics.

The challenges posed by information society first started to be felt in Hungary at the end of the 80s and at the beginning of the 90s coinciding with the commencement of the peaceful political changes. While politics, the state machinery and the economy was necessarily occupied with the transition – which is natural in situations when the role of the state is not clear – civil society had to face the challenge of what was to happen to those disadvantaged groups of society who fall by the wayside due to no fault of their own. In the past ten years every fifth small settlement has created a telehouse as part of a nation-wide sel-support network. As a result there is now over 500 telehouses working across the country.

Hungary faces an interesting and serious dilemma: Should this national network of community access providers stay under civil society control taking on a series of public services or should the state – by acknowledging the significance of this task –extend its institutional capabilities through libraries, schools, culture houses, etc. to attend to this task. There is a third option offered by the salvage of small rural post offices and their transformation to serve as community access points. This option, however, needs to work on a commercial basis which compromises the community based and voluntary nature of public information access.

The coming months, maybe the coming year will be definitely provide an answer to this dilemma. The answer will reflect Hungary’s concept of democracy too. Why do I think so? Because this might become the first ever opportunity in the world when small communities self-organise on a volunaty basis into a nation-wide network to deliver public services aided by electronic communication technique. Through the provision of public services such as e-administration, consultation, information provision, education/training, public benefit distant work schemes, etc. this civil society network organisation would bring local administration, central government, i.e. the state itself under public control.

No doubt that the Hungarian telehouse movement – beyond its obvious service provision role – has obtained broader significant by becoming a political power itself. This would only grow as the network develops in the future. Telehouses hold a great democratic potential. Let’s examine more closely in what ways this potential is demonstrated in the current practice of the telehouses. This stocktaking also serves to summarise the experience that the movement has accumulated up till now. Here I draw on Robert A. Dahl[1] who defined the prerequisites of democracy. I suppose that by supporting the seven institutional prerequisites identified by Dahl through traditional measures or through electronic techniques, telehouses countribute to building democracy.

The significance of a civil society based telehouse movement and its role in the evolution of democracy in Hungary as well as its potential will become clearer for foreign observers if they first get a historical overview. (This can be find in Appendix No.2) The short lesson of this overview is that up to the changes in 1980 the Hungarian civil society was as we say “an ironwheel made of wood” which is a Hungarian idiom and indicates that it was driven by the “Party State” and worked in a state controlled institutional setting with limited accountability and public control and crammed with agents.

The role of telehouses in supporting democracy at grass-root level

1. Elected officials

It is almost typical that the founder and operating force behind a telehouse gains such popularity with the local community that he or she is naturally becomes elected by the local constituency into the local council. Similarly, the candidates supported by the telehouses and civil society organisations usually run at the elections with good chance of success. The reasons behind this trend lies not only in the respect these candidates gain through their presence in local public life and their capabilities, but also in the fact that the telehouses are actively involved in all kinds of local issues by initiating local action, following them up and developing the local community’s strategies to tackle them. As a consequence, a good telehouse is a credible representative of various local interests.

2. Fair elections

Each time when local elections of some sort are coming up telehouses face the challenge of what role they should take in the campaign process. The position of the Hungarian Telehouse Association is that telehouses need to safeguard their neutrality and have to serve the lawfully comepting parties and candidates regardless of their affiliation. This requirement is valid even if some candidates are closely associated with or preferred by the given telehouse. Breaching this rule would entail public condemn of such unethical behaviour by the Association. In fact telehouses provide forum for various programmes and candidates to compete for votes and support by the local public and also prove to play an important role in ensuring open and fair competition and revealing unethical acts bringing them to the attention of the public. (see below)

3. Franchise of legal age population

The Hungarian Constitution and the Municipal Act provides for the franchise of legal age population. Its content, the so called civil spirit, is not embedded in our culture. The role of the telehouses is to strengthen the self-assertion of the constituency, especially that of the younger generation. There are two specific correlations between elections and the activities of telehouses which evidences the democratic potential of telehouses. Raising public issues and keeping public debate alive are inducive to arising the consciousness of the constituents. Youth plays a pivotal role in the telehouse movement as users, service providers and civil supporters. In their capacity as first time voters they are educated into the emerging participatory democracy through the telehouses’ involvement in various community action, e.g. in the form of working in children self-governments supported by a telehouse.

4. The right of legal age population to be elected

This right is also provided by the Constitution. The challenge we face here is also about the “maturity of our society”, the activity of civil society in times when people are increasingly put off by politics which is perceived to be dominated by demagogy and manipulation. Service providers, users, volunteers working in an around telehouses are more and more keen to run in local elections. It is partly due to their proven abilities in managing public affairs which they have acquired through their involvement in the work of telehouses, and partly because they are acutely aware what a powerful tool the telehouses are in serving public purposes supported by their human, material and information technology resources.

5. Freedom of speech and criticism

One of the cornerstones of grass root democracy, which is supported by telehouses, is the organising and operating of local media (further details are below). Setting up a telehouse almost always goes hand in hand with launching a local newpaper which was lacking before. At the outset it was astonishing to see how people, who were just emancipating from the subordinate status, were restraining themselves in free expression of views. If persuasion did not work, people informed the “brave” members of the community of their complaints asking them to write about it in the “collectively edited” local paper. Gaining experience of real democracy, i.e the absence of retaliation, correct answers to questions, resultant changes of behaviour or bad practice, were essential to changing this attitude. The on-line discussion fora created by the telehouses is a new phenomenon of this process. Unfortunately one often finds that central and local government receive offensive style criticism full of personal remarks. There is still a lot to learn about democracy. This is an ongoing learning process ...

6. Multichannel information

Independent local media has been established in small settlements by the telehouse movement. It started off with local papers and newsletters. More recently we can witness the appearance of telehouse based cable TV and radio. Central government has provided frequency licence to support the development of the latter. They can also compete for funding through competitive bidding. The most recent development in this field which has appreared in some telehouses is local microwave Internet provision (Wi-Fi) on the basis of which telehouses build a broadband Intranet network thus having the potential of reaching each and every family of the community. Not difficult to gauge what this means in terms of technological support for increasing local social capital and at the same time providing a source of finance for building local democracy. It is of course self-evident that in telehouses disadvantaged groups of society can access all information sourses that are available on the Internet. Operating the webpages of small settlements and those of the individual telehouses offers excellent opportunity for sharing best practice and draw attention to alternative and innovative solutions inducing other communities to seek creative solutions and changing attitude.

7. Freedom of association

The political weight of the telehouses at national level can be assessed by their organisational dimensions and its potential for association. At local level the potential of telehouses’ is well demonstrated by their dominant – but not exclusive - civil society “ownership” rooted in the local community. There independence from the local political powers depends to a great deal on their self-sustaining abilities. Financial sustainability provides a good opportunity for manipulation of the telehouses by central and local government. The PPP[2] model becoming general practice and becoming a more broadly adapted could be a solution to this problem. Experience shows that in small communities supported by a telehouse volunteering is more widespread (on average an individual telehouse is supported by 8-10 volunteers) and there are more NGOs and these NGOs have better sustainability record and score better in fundraising. Operating a so called civil support service, i.e. serving the local NGOs and charitable/voluntary organisations is part of the minimum requirements which guide service provision by telehouses.[3] Thus telehouses are considered the workshops of participatory democracy because of their above mentioned role in raising public issues, but also because they actively take part in devising solutions and by undertaking the provision of public services (e.g. education, employment, social help, local economic development, distant administration, public culture, youth employment).

The role of the telehouses in supporting association is noticeable in a number of ways. Alongside one’s home and workplace telehouses offer a “third place” for real communal interchange and at the same time provide the means to access virtual communities. Local pubs often complain that in settlements with telehouses the pub is losing its traditional role as the place of communal exchanges. Pubs have fewer guests and the new generation, the youth prefer meeting in the telehouse.

The role of the telehouses in strengthening large scale democracy

According to Dahl, the working of democracy in a country should be supported in teh first place with small scale measures. This confirms that telehouses play a very important role in building and sustaining democracy in Hungary. Through our work with government contacts and our international partners we have ascertined of the potentials of the telehouses in large scale democracy.

No surprise that both the state and the business sector is taking interest in a well organised and equipped network of civil society organisations which covers the entire country and conncets up small comunities. This organisation that currently embraces one fifth of the small settlements. Therefore its further expansion provides a serious opportunity and raises complex questions. Organisational developments are on-going. Stronger members of the telehouse network are transforming into regional resource centres supporting their neighbours with information and organisation services as well as through joint bidding, service support and tools. If we consider that our overfragmented public administration system is also moving towards developing microregional structures, the experiences of the telehouse movement becomes relevant and is worth closer examination.

Regional telehouse centres and their affiliate civil society organisations have been evolving in parallel to the state induced regionalisation process and throughout stayed integral part of the National Telehouse Association. This confirms that telehouses are able to offer partnership opportunities with state bodies at all levels of the administration. Consequently the media has been attentively following the developments in the relations between the state and the umbrella organisation of the telehouses. The debates initiated by the Association which attracted media attention – although there is not many of these – have been resolved very quickly, within a matter of days.[4] This fact indicates that the movement has a strong potential in shaping public opinion and influence on public matters.

Hungarian public highly appreciates the work and achievements of telehouses. Both printed and electronic media are constantly covering our activities reporting on our achievements and experiences. We co-operate with a wide variety of organisations representing various interests including municipal associations and organisations working in informatics, economic and rural development, or involved in yourth or equal opportunity issues, etc. We work together in a wide variety or arrangements and levels and often appear jointly in various fora when necessary.

Some of the members of the telehouse network represent national and ethnic minorities. We have about 30 Roma telehouses and national minorities also operate telehouses. For example the Croation minority. The network can put its above mentioned potentials to use to serve minorities and disadvantaged groups of society e.g. people with various disabilities, the elderly, women and help them make their voice heard. In the spirit of strengthening digital equal opportunity we do support the disadvantaged and people in need.

If we look beyond the borders and position our movement on the global scene we need to highlight the international recognition of the Hungarian telehouse movement. This recognition enabled us to be the initiating force behind the creation of the European Union of Telehouse Associations.[5] One of our key objectives is to facilitate the creation of cross border links between small communities, organising their network and enhance their relations to develop free of political and nationalistic distortions. Cross border telehouse based links of small communities offer an effective means of glocalisation.[6] Hungary also has sizeable number of ethinc Hungarians living beyond our borders.[7] Currently there are about 100 telehouses working in neighbouring countries in areas with significant Hungarian population in e.g. Serbia and Montenegro, Bosnia and Hercegovina, Macedonia, Ukrain, Slovakia and Romania. A worldwide network of small communities has a great potential in offsetting political powers aiming to play the national/ethnic discrimination card.

Is there a role for telehouses in world politics? Surely there is. In a sustainable economy denoted as BOP[8] or a “mild” capitalist state the poor and disadvantaged small comminities need to be empowered to strengthen their interest represetnation, outside relations and joint action on a world-wide scale. A World-wide Rainbow Economy[9] cannot be viable without the activities of local small community and social values, local small scale democracies which obviously include the so called community initiatives and community economies.

Closing remarks

There are about 2000 settlements in Hungary with population under 2000 people. Settlements with population less than 500 totals about 1000. It is natural that for telehouses mainly operating in these small communities the viability and sustainabilty as well as self-organising and community spirit of these small communties are essential. Efective, everyday small scale democracy supported by modern information and communication techniques are the means to the end.

Reviving and sustaining the “small circles of freedom”[10] large-scale democracy gets a boost – according to Dahl. Telehouses are already provide entry points to e-democracy fora and interest representation mechanisms which are free of location-bound constraints. The imminent question and task for us though is still to ensure that more and more people reach the shores of “rights based democracy” and minimise the number of those who get drifted away by the stream of demagogy.

Appendix 1

Democracy prerequisites by Robert A. Dahl

(Source: Robert A. Dahl, Dilemmas of Pluralist Democracy, Osiris Library, 1996

(Original: Dilemmas of Pluralist Democracy, Yale University Press, 1982)

The Constitution provides for the control of the government’s political decisions by elected officials.
Elected officials are elected at frequently held and fair elections, coercion at elections is relatively rarely found.
Almost the entire adult population is entitled to vote at the elections.
Almost the entire adult populatin is entitled to run for government office, although holding such position might be subject to older age than that of franchise.
Citizens have the right to exercise their opinion on political issues in the broader sense without risking retorsion, for example they can criticise officials, the government, plitical regime, the socio-economic system and prevailing ideology.
Citizens have the right to use not only governmental information sources. Such sources of information do exist and are protected by law.
Citizens also have the right to associate and organise themselves in order to exercise their various rights including the formation of political parties and interest/lobby groups.

Appendix 2

Civil society in Hungary prior to the political changes

Before 1945 the only source of data on associations was the survey completed by the Central Statistics Office in 1932. According to this, in 1932 there were about 12,000 active associations in Hungary (almost one third of these were social clubs (?))

Between 1945 and 51 this lively civl society was entirely “colonised”, i.e. vertically integrated into the state party. The remaining, dsiformed, pseudo associations (mainly sports, fireguard and hobby associations) were controlled by the state. The institutional framework was provided by the so called Nationalist People’s Front under which these associations did not have their own budget.

My own research of the archive documents of the Association Department of the Interior Ministry found that between 1945 and 1950 some 10,300 associations were abolished or disbanded with the help of various regulatory references.

It is interesting to note that about half of all the abolishments were made on the basis of 3 pieces of legislation which came into force before 1945 (1932, 1937 and 1938). This made me want to examine more closely the relatinoship of the society and the state as manifested in the that time legislative/regulatory framework, i.e. the relationship between public and private law.

My findings in short were the following: to the west of the Elbe private law enjoys priority while to the east the autocratic nature of the legal system it is the state that takes priority. In our country the individual rights were always presented as endowments from the state. This means that in this system private law does not take its origins in the cvil society and as such does not exist independently from the state, but on the contrary in dependence from it. For example in Belgium the right for free association was declared as early as 1831 by the Constitution while in our country it was a royal prerogative to assent and licence associations until 1848.

According to this the legal system reflected the subordinate nature of the society in relation to the state. In light of this, it is not surprising that teh proletar dictatorship in the 1950s applied the legislation of the pre-war era to its own purposes at least in the area of bringig civil society under state control. It is interesting to note here too that the revision of this legal system in Hungary only took place in the 90s.

The suppression of publicity and civilian initiatives is also manifested in the fact that in 1988 all equipment suitable for producing and copying document such as typewriters were subject to mandatory registration. The font samples of these equipment were recorded too. It might seem absurd today that in those days one could not even purchase a pile of paper without being reported to the Ministry of Interior.

You can imagine what a confusion it caused in Hungary in the summer of 1984 the photocpier programme of Soros Foundation which improted 115 machines into the country in its first 18 months of operation.

It now also seems a miracle that the civil society which was distroyed and distorted to the extreme could reenergise itself in the first two-three years after the political changes to an xtent that by now the numer of active civil society organisations reaches some 50 thousand involving about 2.5 million activists.

It is only in light of the above that we can assess the significance of the following facts and figures. 60 – 70 % of the more than 500 telehouses are controlled by civil society organisations. Nearly 60 % of the telehouses operate local media and the key safeguards of openness. About 50 % of telehouese are managed by people with university degree and another 40 % of the telehouse workers have secondary education. This is a significant intellectual capital in the rural areas. Telehouses stand a good chance in Hungary to become the operators of local networks.

Translated by Krisztina Kocsis

[1] Robert A. Dahl, Dilemmas of Pluralist Democracy, Osiris Library, 1996 (original title: Dilammas of Pluralist Democracy, Yale University Press, I982) Summary of the democracy prerequisites discussed by Dahl in this publication can be found in the Appendices.

[2] Public-private partnership

[3] Minimum requirements connected with the right of using name „telecogage”.

[4] The debates mentioned were triggered by a competitive bidding process aimed to create and opeate public Internet access points. This competition did not allow bidders from the civil sector. The government and the relevant ministry has since declared that the civil sector and within that the telehouses are recognised and key institutional partners in the network of public Internet access points (PIAP).

[5] EUTA was established on 25 March 2004 with the following national associations as founding members: Bosnia and Hercegovina, Bulgaria, Estonia, Hungary, Russia, Serbia and Montenegro, Slovakia.

[6] Initiatives attempting to balance and harmonise the globalisation process with localisation tendencies.

[7] There are 10 million Hungarians living in Hungary and about 5 million abroad

[8] C.K. Prahalad, Stuart L. Hart, Strategies for teh Bottom of the Pyramid: Creating Sustainable Development, http://www.wri.org/meb/wrisummit/pdfs/hart.pdf

[9] Guy Dauncey, After the Crash, The Emergence of the Rainbow Economy, http://www.earthfuture.com/economy/after_the_crash.asp

10] Ivan Zoltan Denes (ed): Small circles of freedom. Studies about the life-work of Istvan Bibo. Osiris, Budapest 1999